HÍREINK

A húsvéti asztal rejtett kincse: a sárgatúró

Amikor a kereszténység egyik legnagyobb ünnepéről beszélünk, valószínűleg Neked is olyan szimbólumok és ételek jutnak eszedbe, mint például a nyúl, a festett tojás, a sonka vagy éppen a kalács. Van azonban egy finomság, amely szerényen húzódik meg a sertéscomb és sütemények mellett – mégis sok család számára elképzelhetetlen nélküle a húsvét.

Ez pedig nem más mint a sárgatúró: egy édes, krémes, tojásos étel, ami nem csak az ünnepi asztalra, de a szívünkbe is belopta magát.

Ha szeretnéd megismerni, hogy mi is ez a desszert pontosan, hogyan készítheted el és milyen hagyomány fűződik hozzá, olvasd tovább bejegyzésünket és…

Nézzük, hogy honnan ered a sárgatúró.

Talán első ránézésre nem is gondolnád, de ez az étel több évszázados múltra tekint vissza. Elsősorban Északkelet-Magyarországon és a Tiszántúl vidékén vált hagyománnyá, ahol sok helyen a mai napig a húsvéti asztal elengedhetetlen elemeként szolgál, sőt. Az elkészítése ráadásul jelentős vallási és kulturális gyökerekkel rendelkezik: eredetileg a nagyböjt lezárásának szimbolikus ételeként fogyasztották, amikor a hosszú önmegtartóztatás után a hívők ismét fogyaszthattak olyan alapanyagokat, mint a tojás és a tej.

A sárgatúró színében és alapanyagaiban is mély szimbolikát hordoz: az aranyló, napfényes árnyalat a tisztaságot, az újrakezdést és a természet újjászületését idézi meg, amely szorosan kapcsolódik a húsvét üzenetéhez.

Az évek során a finomság receptje számtalan formában öröklődött tovább a családokon belül, így szinte minden háztartásban kicsit másképp készül: egyesek például mazsolát használnak hozzá, mások pedig citromhéjjal teszik még frissebbé az ízét. Minden változat egy-egy szeretettel őrzött családi történetet mesél el – éppen ezért nemcsak étel, hanem közös élmény is.

De mégis miért hívják sárgatúrónak, ha nem is található benne túró?

Bizony: a nevével ellentétben a sárgatúró nem a klasszikus túróból készül. Mindössze tej, tojás, cukor és vanília található benne, illetve, ahogy említettünk, gyakran mazsolával és citrommal ízesítik.

Most, hogy megismerted az édeskés, pudingszerű finomság hagyományát és összetevőt, ideje, hogy megtudd, hogyan készítheted el.

Hozzávalók nagyjából 4-6 adaghoz:

Elkészítés lépésről lépésre:

  • Első lépésként verd fel alaposan a tojásokat egy nagy tálban.
  • Add hozzá a cukrot és a vaníliás cukrot, valamint egy csipet sót, hiszen ez segít kiemelni az ízeket, és általa a vanília illata még inkább előtérbe kerül.
  • A tojásokat verd addig, amíg a cukor teljesen fel nem oldódik és egy sima, habos masszát nem kapsz.
  • Ezután kezdd el lassan, alacsony lángon melegíteni a tejet egy közepes méretű lábasban. Figyelj arra, hogy ne forrjon fel, mert akkor könnyen megéghet vagy összecsomósodhat.
  • Miután a tej megfelelő hőmérsékletű, lassan öntsd hozzá a tojásos keveréket, majd folyamatos keverés mellett, alacsony hőfokon főzd tovább, így biztosíthatod, hogy a massza sima maradjon.
  • Főzd nagyjából 10–15 percig, amíg a tojás „kicsapódik”, és a keverék túrószerűen összeáll.
  • A  főzés vége felé add hozzá a mazsolát és oszlasd el jól a masszában.
  • Miután a keverék elkészült, öntsd egy sűrű szövésű textilbe vagy gézbe, mert ez segít elválasztani a túrós masszát a tejsavótól. Ha nincs textiled, akkor finom szűrőt is használhatsz, de ebben az esetben is ügyelj arra, hogy a felesleges tejsavó teljesen lecsöpögjön.
  • A masszát alaposan nyomkodd ki, hogy minél kevesebb folyadék maradjon benne.
  • Pihentesd egy hűvös helyen 6-8 órán keresztül, vagy akár egy éjszakán át, hogy az ízek összeérjenek és a sárgatúró tökéletesen összeálljon.
  • Ezután pedig nincs más dolgod, mint hűtve, felszeletelve tálalni.

Jó étvágyat kívánunk!

Amennyiben szeretnéd egy könnyen elkészíthető fogással feldobni idén a húsvéti menüt, szerezd be kínálatunkból a minőségi hozzávalókat, és lepd meg a családtagjaidat egy sárgatúróval!

  • Telephelyeink és elérhetőségeik
  • Balatonlelle 06 85 450 115
  • Győr 06 20 510 2391
  • Balatonboglár 06 76 767 601

Vásárlóink véleménye

Együttműködő partnereink